Dlog,
Avagy Blog Helyett – Olvasónapló
Mivel már jóideje nem rendelkezem akut közléskényszerrel, ezért nem írok blogot. Azt sem hiszem, hogy bölcsességem oly éteri magaslatok távolkék vizével permetezné zsenge palántásként mások elméjét,
hogy okvetlenül rájuk kéne tukmálnom magvas gondolataim pétisóját. Ellenben, ha van időm, elég sokat olvasok, és egy idő óta kiírogatom az olvasmányaimból azokat a részeket, amelyek megtetszenek. Erre a kis
gyűjteményre egyfajta lélekrajzként gondolok: megmutat(hat)ják, mi az, ami „rezonál” azzal a valamivel, amit jobb híján tudatomnak, személyiségemnek, perszónámnak nevezhetünk. Felfoghatod egyfajta
különös bemutatkozásként is, kedves látogató.
(És hogy miért dlog? Úgy gondoltam, ha a blog a weblog rövidítése, akkor ez legyen a readlog rövidítése: azaz dlog. És persze ™ :-)
Némelyik idézetet kissé át kellett szerkesztenem – a kihagyott részeket így jelöltem: […]. Igyekeztem mindenütt feltüntetni az idézett művek fordítóját is; némely esetben ez azonban elmaradt – azoknál a műveknél, amelyeket régen olvastam, és könyvtárból kölcsönöztem. Elnézést kérek érte.
Terry Pratchett idézetgyűjtemény (hamarosan...)
Al Bundy idézetgyűjtemény (hamarosan...)
Banks, Iain M.
Fegyver a kézben
Fordította: Totth Benedek
»Zakalwe, az emberi társadalmakban, melyeket eddig módunkban állt megismerni, az összes korszakot és az összes fejlettségi szintet figyelembe véve, csak nagyon ritkán fordult elő, ha egyáltalán előfordult valaha is, hogy hiány legyen lelkes fiatal férfiakból, akik hajlandók gyilkolni és az életüket áldozni feljebbvalóik biztonságát, kényelmét és előítéleteit szolgálva. Amit te hősiességnek nevezel, mindössze annak az egyszerű ténynek a kifejezése, hogy idiótákból sosem volt hiány.«
Cook, Glen
Lappangó árnyak
Fordította: Tézsla Ervin
Aki mások hitével játszik, az a tűzzel játszik. Még akkor is, ha a hívők egyébként magasról szarnak az egészbe. A vallás korán beleivódik az emberbe, és ha már gyökeret vert benne, soha nem lehet teljesen kiirtani. Ráadásul megvan az a különös hatalma, hogy józan ésszel fel nem fogható dolgokra vegye rá azt, aki hisz benne.
Soha nem hittem az abszolút gonoszban. […] Abban hiszek, hogy léteznek
különböző oldalak, a miénk és az övék, az pedig, hogy ezek közül
melyik a jó és a rossz, az dönti el, hogy ki éli túl az összecsapást.
Az emberek közt is ritkán akadsz olyanra, aki csak jó
tulajdonságokkal rendelkezik, vagy akit csak a rosszindulat mozgatna.
Abban a háborúban, amit nyolc-kilenc éve a felkelők ellen vívtunk, mi
azon az oldalon álltunk, amit gonosznak szokás bélyegezni. Mégis
sokkal több olyan szörnyűséget láttunk, amit a Fehér Rózsa hívei
követtek el, mint amennyit az Úrnő emberei. Nem kell ahhoz ismerni
valakinek a politikai nézeteit, hogy eldönthessük róla, gazember-e,
vagy sem.
[…]
Ó, milyen szép lenne, ha a világ és az összes erkölcsi probléma olyan
lenne, mint egy játéktábla, teljesen fekete meg teljesen fehér
bábukkal, mindenki által ismert szabályokkal, és félredobhatnánk a
szürke összes árnyalatát.
Crichton, Michael
Őslénypark
Fordította: Boris János
Eljött az információ társadalmának kora, és senki sem gondolkodik. Azt hittük, hogy száműzni fogjuk a papírt, de a valóságban a gondolkodást száműztük.
Eco, Umberto
A Foucault-inga
Fordította: Barna Imre
Zseni az, aki több komponens felhasználásával tökélyre visz egyet.
Vannak a világon gyengeelméjűek, hülyék, buták és bolondok.
[…]
A gyengeelméjű beszélni se tud, habog, nyáladzik. A fagylaltot a
homlokának csapja, […] a forgóajtón fordítva megy be. […]
Nemhiába gyengeelméjű. Minket ő nem érdekel, lerí róla, hogy kicsoda.
[…]
A hülyeség bonyolultabb. Az egy viselkedési forma. Hülye az, aki mindig
elbeszél a pohár mellett. […] Arról akar beszélni, ami a pohárban
van, de hogy, hogy nem, elbeszél mellette. Esetleg közérthetőbben: ő
az, aki mindig bakot lő; olyankor kérdezi meg valakitől, hogy na és
hogy van a kedves neje, amikor az illetőt épp elhagyta az asszony.
[…] A hülyék nagyon kapósak, különösen társasági alkalmakkor.
Mindenkit zavarba hoznak, de azután remekül ki lehet őket tárgyalni.
A pozitív esetben diplomata válik belőlük. Elbeszélnek a pohár
mellett, ha épp nem ők lőttek bakot, másra terelik a szót. De minket
ők sem érdekelnek; a hülye sohasem kreatív, ő csakis készből dolgozik
[…] A hülye nem mondja azt, hogy a macska ugat, viszont olyankor
emleget macskát, amikor kutyáról van szó. Keveri a társalgás
szabályait, és amikor jól kever, akkor lenyűgöző. Azt hiszem,
kihalófélben lévő fajta, kimagasló polgári értékek hordozója.
[…]
A buta tud viselkedni. Ő gondolkodni nem tud. Ő az, aki azt mondja:
minden kutya háziállat, és minden kutya ugat, de a macska is
háziállat, következésképpen a macska ugat. Vagy hogy minden athéni
halandó, minden pireuszi lakos halandó, következésképpen minden
pireuszi lakos athéni. Ami persze igaz, de csak véletlenül. A buta
helytálló dolgokat is mondhat, de tévesen okoskodik. […] A buta
ember nagyon ravasz. A hülye egyből megismerszik (az agyalágyultról
nem is beszélve), a butának viszont hajszál híján ugyanúgy jár az
esze, mint nekünk magunknak. A paralogizmusok mestere ő. Egy kiadói
szerkesztő, ha megfeszül, sem menekül előle. A buták azért
publikálnak annyit, mert első ránézésre meggyőzőek. […] Nehéz
megállapítani, hogy ki buta és ki nem. Attól, hogy valaki buta, még
Nobel-díjat is kaphat. […] Hát igen, körülvesz bennünket a butaság.
És lehet, hogy egy másfajta, a miénktől eltérő logikai rendszer
szerint őnekik bölcsesség az, ami nekünk butaság. A logika egész
története valami elfogadható butaságfogalom néven nevezéséből áll. A
butaság felmérhetetlen. Minden nagy gondolkodó buta egy másiknak.
[…]
A bolondot azonnal föl lehet ismerni. A bolond olyan ember, aki buta,
de nem tud trükköket. A buta igyekszik bebizonyítani azt, amit állít;
a logikája sántít, de van logikája. A bolond viszont fütyül a
logikára, ő rövidzárlatokkal dolgozik. Neki bármi bármit bizonyít. A
bolondnak rögeszméje van, és szerinte az égvilágon minden őt
igazolja. Jellemző, milyen fesztelenül bánik az indoklás
kötelességével, mennyire hajlamos úton-útfélen a megvilágosodásra. És
ha hiszi, ha nem, a bolond előbb-utóbb kirukkol a templomosokkal
is…
Fejezetbevezetők a Foucault-ingában
Csakis tinéktek írtuk ezt a művet, tudománynak és tudásnak fiai. Fürkésszétek e könyvet, mélyedjetek el széjjeltagolt és többfelé hintett szándékunkban; amit egy helyütt eltitkoltunk, azt más helyütt nyilvánvalóvá tettük, hogy megérthesse a ti bölcsességtek.
Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim:
De occulta philosophia, 3,65
Arcana publicata vilescunt: et gratiam prophanata amittunt. Ergo: ne margaritas objice porcis, seu asino substerne rosas.
(A felfedett titkok elavulnak, és elvesztik vonzerejüket, ha közprédává válnak. Gyöngyöt ne vess hát a disznók elé, s rózsát se teríts a szamár elé.)
Johann Valentin Andrae,
Die Chymische Hochzeit Des Christian Rosencreutz
Különféle s furcsa óraműveink vannak, és mások, amelyek váltakozó mozgásokat gerjesztenek… És Érzékeket Kápráztató Házaink is vannak, ahol sikerrel végzünk mindennemű Manipulációkat…
Francis Bacon,
New Atlantis
A látomások fehér-kék-fehér-világospiros színűek. Végül elkeverednek egymással és kivilágosodnak mind, fehér gyertyán lobogó lángé lesz a színük, és szikrák pattanását látjátok majd, és végiglúdbőrzik a testetek, s mindez pedig a vonzás kezdetét jelzi, mivelhogy magával ragadja a tevékenykedőt az a valami.
Papus,
Martines de Pasqually
Ezen Aranygyapjút egy háromfejű Sárkány őrzi, melynek is az első feje vizekből, a második a földből, a harmadik pedig a levegőből származik. Szükséges, hogy eme három fej egyetlen, mindeneknél hatalmasabb Sárkányban végződjék, amely Sárkány minden egyéb Sárkányokat fel fog végül falni.
Jean D'Espagnet,
Arcanum Hermeticae Philosophiae Opus
In hanc utilitatem clementes angeli saepe figuras, characters, formas et voces invenerunt proposuerunt, que nobis mortalibus et ignotas et stupendas nullius rei iuxta consuetum linguae usum significativas, sed per rationis nostrae summam admirationem in assiduam intelligilibium pervestigationem, de inde in illorum ipsorum venerationem et amorem inductivas.
(Jótékony serénykedésükben az angyalok gyakorta oly figurákat, betűket, formákat és hangokat találtak és kínáltak fel nekünk, halandóknak, amelyek ismeretlenek voltak számunkra és csodálatosak is, és amelyek semmiképp sem felelvén meg a megszokott nyelvhasználatnak, arra kell hogy indítsanak bennünket, hogy az eszünk feletti álmélkodástól minden megérthető dolgok kitartó kutatásáig, kutatásuktól pedig mindeme dolgok tiszteletéig és szeretetéig eljussunk.)
Findley, Nigel D.
A Nap Háza
Fordította: Novák Gábor
Emlékszem, egyszer valahol ezt olvastam: „Az élet nem más, mint egyik átkozott dolog a másik után.” Tévedés. Ugyanaz az átkozott dolog újra és újra.
Peares, Fritz
Gestalt-fohász
Én csinálom az én dolgomat, te csinálod a tiedet.
Én nem azért vagyok ezen a világon, hogy betöltsem a reményeidet, és te
nem azért vagy ezen a világon, hogy betöltsd az enyéimet.
Én én vagyok, te te vagy.
Ha véletlenül találkozunk, az gyönyörű, ha nem, azon nem lehet segíteni.
(Ghost in the Shell anime)
„Mi értelme a tükröt vádolni, ha nem tetszik amit látsz?”
(Gogol)
„A tükör nem a valóság felismerésének [az] eszköze, hanem annak elhomályosításáé.”
(Ryokuu Saitou)
Gibson, William
Trendvadász
(Pattern recognition – Alakfelismerés)
Fordította: Gálla Nóra
„NINCS GRAVITÁCIÓ, A FÖLD CSAK SZÍVAT MINKET.”
Hiszen a homo sapiens története ősidők óta nem szól másról, mint alakfelismerésről – a makacs vágyról, hogy végre összeálljon a mintázat.
A mai zenészek, már ha van sütnivalójuk, felteszik a netre a szerzeményeiket, […] és várják, hogy mások feldolgozzák az alkotásaikat. Tíz általában egészen kritikátlanul rossz, de a tizenegyedik akár zseniális is lehet. És nem kerül egyetlen árva fillérbe se. Mintha a kreatív munkának ma már nem lenne feltétele, hogy egyetlen koponyában menjen végbe. Bár talán sohasem volt. Ki tudja? Manapság minden valami másnak a tükörképe.
Azt szoktuk mondani, hogy minden, amit Lenin a kommunizmusról tanított, az utolsó szóig hazugság volt, de amit a kapitalizmusról, az az utolsó betűig igaz.
[…] általában nem ellenünk esküszik össze a világ, hanem mi magunk válunk egy globális méretű konspiráció részévé.
Idle, Eric
Hakni az űrben
Egy poszt-modem regény
Fordította: Kövesdi Miklós
– Sajnálatos módon, Carlton*
– mondta Lewis – neked nincs szavazati jogod.
[…]
– Kell hogy legyen, intelligensebb vagyok nálatok – védekezett Carlton.
– Lehet, hogy intelligensebb vagy nálunk, viszont nincsenek golyóid.
– Dehogynem, csak volfrám-karbidból – ellenkezett Carlton.
– Látod, erről van szó – szólt diadalmasan Lewis.
– A nőknek nincs heréjük, mégis szavazhatnak.
– A nők – magyarázta Lewis türelmesen –, még ha a maguk furcsa módján
is, de emberek. Ezért ők szavazhatnak, te viszont nem.
*Carlton egy robot.
Mert a tér és az idő nem ugyanaz, amit bárki igazolhat, aki ült már valaha egy kövér és egy unalmas ember között. Az egyik rengeteg teret foglal, de ez semmi ahhoz képest, hogy a másik mekkora időpocsékolás.
– […] Azt gondolom, a humor nem más, mint a homo sapiens túlélési eszköze, hogy elszökhessen saját elméje következményeitől.
Carltont egy csapat kóristalány gyűrűjében találta. A lányok tollakat viseltek, mást szinte semmit. Mind odáig voltak a robotért. Alex féltékeny lett. Túl jóképű volt a droidjuk. Egy üde arcú, szőke hajú bábu. Alex mindig elmarta mellőle a nőket.
– Hagyjátok békén!
– Kölcsönkérhetjük éjszakára?
– Nem.
– Kérem, ne legyen ilyen kőszívű! Olyan helyes!
– Keressetek valami élőt! – mondta Alex. – Vagy kérjétek el más droidját.
– Ó, Morc uraság.
– Féltékenyek vagyunk, vagy mi? – kérdezte az egyik kórista, miközben kezét Carlton combja felé közelítette.
– Hagyd abba! – mondta Alex. – Ott csak az elemei vannak.
– Na és mi van veled? – kérdezte. – Neked még elemed sincs?
– Ő a szemetekben csak egy emberszabású vibrátor, mi?
– Az ideális hapsi – mondta a lány. – Mikor elmentem, egyszerűen kikapcsolom.
A többiek nevettek.
– Szerezz egy igazi pasit! – mondta Alex.
– Kösz, nem. Már próbáltam. Fingik, horkol és panaszkodik.
– Hogy hívják a használhatatlan bőrdarabot a pénisz végén?
– Férfi! – sikították kórusban.
– […] A Shakespeare-művekben szereplő detektívekről szóló előadásom mindig kedvező fogadtatásban részesül.
– Shakespeare-nél egyáltalán nem szerepelnek detektívek.
– Ez benne a szép. Gilbert és Sullivan operettjeinek szado-mazochista olvasatáról tartott szónoklatomat valaki kisebb mesterműnek nevezte.
– Kicsoda?
– Én magam – mondta szégyenkezés nélkül –, és én csak tudom.
– […] Jelenleg épp egy ellentmondásos Új-Sziléziai-tengert készülnek létrehozni.
[…]
– Mi az, hogy ellentmondásos? […]
– Gondolom, ellentmond az ott lakó emberek vágyainak a víz alatti élet – magyarázta Alex.
Josef hülye játékai. Mert erről szólt az egész: játszottak, többnyire más emberek életével. Elege lett belőle. Túl sokáig vett részt a harcban. Mi ez a harc? Egy egyszerű filozófiai választás. Ölj, vagy téged ölnek meg. A kérdés: megéri meghalni a hitünkért? És a kérdés bosszantó másik oldala: érdemes ölni a hitünkért? Az egyházak, államok és forradalmak számos szentje, mártírja és hőse mind ilyesmik miatt haltak meg. Megérte?
– […] hiszek a biztonságos szexben. Ragaszkodom az ügyvédem jelenlétéhez.
– A jeti – mondta Kyle. – Nehezebb volt megtalálni őket, mint a csiklót.
A nyilvánosság a hírnév üzemanyaga. A fény sebességével terjedő
pletykatéma, ami egyben persze méreg is. Beszennyezi a lelket,
elpusztítja az egyéniséget, elkábítja az egónkat, de olyan kellemes!
Na és emeli a könyvek eladott példányszámát. Tehát amíg a hírnév
segít asztalt szerezni telt házas éttermekben, és alkalmi szexuális
kapcsolatot létesíteni idegenekkel, ugyanakkor az emberek rajongása
rendkívül káros a lélekre nézve. Az állandó figyelem, a felhajtás, a
tömeg éljenzése, a csábító kilátás, hogy sose mondanak nekünk nemet,
a hatalom, hogy emberek sorsa függ tőled. Hogy egyet csettintesz, és
bármit megtesznek érted. És neked. Térdre, bébi! Imádj! Kényeztess!
Kérlelj! Milyen rossz lehet neked.
[…]
Szánalmasak a hírnév áldozatai. Néhányan még egy tojást se tudnak megfőzni.
Rettegnek az egyedülléttől. Mert ha egyedül maradnak, szembe kell
nézniük azzal, amivel mindenkinek: hogy végeredményben magányosak
vagyunk. Hogy a kamera csak játék a fényekkel, és egyszer a te képed
is elsötétül. Hogy eljön az idő – irgalom atyja, ne hagyj el! –,
amikor a neved már nem mond senkinek semmit. Nem készülnek többé
sztárfotók rólad, nem lesznek szívmelengető történetek. Röviden: nem
leszel.
– Na és mi a helyzet Istennel, Reynolds professzor? […] Van
humorérzéke?
– Az biztos, hogy a lépései rejtélyesek, de attól még nem hinném, hogy
hülye a járása.
Hohlbein, Wolfgang
Az Avalon-terv
Fordította: Szalay Tamás
– Minden rendben? – kérdezte Jenny.
– Persze – felelte Rudger. – Szívesen vérzek.
Morgan, Richard
Valós Halál
Fordította: Totth Benedek
A hierarchia olyan beidegződéseket épít ki az emberben, amely gyakran ahhoz is elegendő, hogy leküzdje a bevetés közben rátörő halálfélelmet. Így vívják a háborúkat is: olyan katonákkal, akik jobban félnek attól, hogy menetelés közben eltévesztik a lépést, mint hogy megdöglenek a csatatéren.
»A személyes ügyek, ahogy azt mindenki kurva bőszen hangoztatja, nem személyes, hanem politikai ügyek. Ezért, ha valamelyik idióta politikus, valamelyik hatalommániás barom olyan célkitűzéseket próbál megvalósítani, amelyek ártanak neked vagy szeretteidnek, NYUGODTAN VEDD SZEMÉLYES SÉRTÉSNEK. Baszd fel az agyad! Az Igazság Gépezetének működése nem neked kedvez, mivel lassú és rideg, ráadásul tokkal-vonóval az ő kezükben van. Csak a kisembernek kell szenvedni az Igazság markában. A hatalom teremtményei vigyorogva összekacsintanak, és kicsúsznak a törvény szorításából. SZEMÉLYESSÉ kell tenni a dolgokat. Okozz annyi kárt, amennyit képes vagy. ÉRTESD MEG VELÜK, HOGY MIRŐL VAN SZÓ. Ha így állsz hozzá, sokkal nagyobb esélye van, hogy legközelebb komolyan vesznek. És veszélyesnek tartanak. Jól vésd az eszedbe, a nagymenők és a kisemberek között egyetlen különbség van csupán: az egyiket komolyan veszik, a másikat nem, az egyiktől tartanak, a másiktól nem. Ez az EGYETLEN különbség. A nagymenők megkötik az üzletet. A kisembert meg eltapossák. Aztán időről-időre hozzáteszik, hogy az egész csak üzlet, így mennek a dolgok, kemény világban élünk, de semmi SZEMÉLYES NINCS A DÖNTÉSÜK MÖGÖTT. Ne törődj azzal, hogy szó nélkül eltaposnak, kirúgnak, brutálisan kínoznak és kivégeznek. Tudod, mit mondok, a kurva anyjukat. Ne hagyd magad! Tedd személyessé a dolgot!«
[…] a háború (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik a tiédtől különböző egyenruhát viselnek), az indokolható veszteség (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik ugyanolyan egyenruhát viselnek, és ebből bizonyos előnyök származnak) és a vétkes gondatlanság (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik ugyanolyan egyenruhákat viselnek, mint te, anélkül, hogy ebből bármi előny származna) […]
(Christie, Agatha: Poirot - tévésorozat)
Poirot: „Megkérem, ne befolyásolja azt a teremtményt, még oktatás alatt áll!”
Hastings: „Ez csak egy papagáj!”
Poirot: „Én a madárhoz szóltam.”
Sargent, Carl – Gascoigne, Marc
Fekete Madonna
Ez jellemző az emberek többségére. Azért nem vesznek észre dolgokat, mert az, amit ismernek, eltakarja a szemük elől a valóságot.
Simmons, Dan
Hyperion – Titánok lázadása
Fordította: Békési József
A szavak az önámítás végtelen ösvényeire terelik gondolkodásunkat, és az a tény, hogy életünk java részét szavakból épített mentális palotákban töltjük, azt jelenti, hogy hiányzik a valóság nyelv általi szörnyű eltorzításának meglátásához szükséges objektivitásunk.
Egy Bertrand Russel nevű matematikus-filozófus […] egyszer azt írta: „A nyelv nem csak a gondolatok kifejezésére alkalmas, hanem olyan gondolatok létét is lehetővé teszi, amik nem létezhetnének nélküle.” Ez az esszenciája az emberiség kreatív géniuszának: nem a durrogó-villogó fegyverek, melyek véget vethetnek azoknak, hanem a szavak, melyek úgy termékenyítik meg az új fogalmakat, mint a petesejtre rontó spermiumok. Úgy is mondhatnánk, hogy az emberi faj kizárólag a szavak/ideák sziámi ikerpárjával tud hozzájárulni, fog hozzájárulni és járulhat hozzá a kibontakozó kozmoszhoz. (Igen, a DNS-ünk egyedi, de a szalamandráé is az. Igen, építünk, alkotunk, de ezt teszi számtalan más faj is […] Igen, valós dolgokat szövünk a matematika álmodozásából, de a világegyetemet átszövi az aritmetika. […] De hol rejt a világegyetem biológiájának, geometriájának, érzéketlen köveinek legkülső rétege alatt egyetlen szót is?)
„A költők a valóság őrült bábái. Nem azt látják, mi van, vagy mi lehetne, hanem hogy minek kell lennie.”
„A szavak a töltények az igazság töltényövén. A költők pedig az orvlövészek.”
Vonnegut, Kurt
Bajnokok reggelije (film)
Egy többmillió éves biológiai fejlődés eredménye vagy. Ne szúrd el!
- ? -
A világ komédia azoknak, akik gondolkoznak, és tragédia azoknak, akik éreznek.
